Almás kalácsfonatocskák

Mielőtt az eltűnésem alatt kapott díjakról írnék, illene legalább egy receptet is feltennem mert azért mégiscsak gasztroblog ez, nomeg hogy úgy tűnjön, van mire kapni díjakat.

Ezt a sütit Frici halála utáni hétvégén sütöttem, vígasztalásképpen. Villámgyorsan elfogyott, dél körül lett kész, este már egy darab sem volt, megettük hárman mindet. Na jó, egyet ettek vendégek.
Az ötlet Fűszeres Esztertől származik, csak ő sárgabarackkal töltötte és nagyobb kalácsokat sütött. Nekünk meg almánk volt, a nyárialma fán pár darab termett csak, azok is kukacosak voltak, el kellett hát használni. Ezen kívül még egy tortát sütöttem belőle, majd azt is megírom, mert bár csúnya lett, de nagyon finom. Szóval voltak az almák, meg a vonzó kalács recept. És akkor hopp, összeraktam a kettőt, és ez lett. Csak kicsiben, mert ehhez volt kedvem, és kis egyszemélyes sütik lettek. Egész csinosak szerintem, így első próbálkozásra...

A kelttészta receptje ugyanaz, mint Eszternél. A töltelék pedig vékony almaszeletek, épphogy megszórva kevés barnacukorral és egy csepp fahéjjal.
A készítés egyszerű: a kelttésztából gombócokat formáltam, kinyújtottam, a közepére sorba rendeztem az almaszeleteket, kétoldalról bevagdostam a tésztát, középre hajtogattam, mintha fontam volna.
Fonás után kelt még egy kicsit, majd megkentem tojással, megszórtam barnacukorral és fahéjjal, és megsütöttem.

Oké, tudom, hogy ez nem túl pontos recept, de régen volt már. Asszem, így csináltam.

A kelttészta hozzávalói Eszter után:

1 csésze meleg víz (2,25dl)
4 csésze liszt
4 ek cukor
1 csomag élesztő
2 tojás
2 ek olaj
1 kk só

Utolsó üveggolyó

.


A gasztroblog szférán rég végigsöpört az üveggolyó láz, talán már el is felejtette mindenki. No, nem baj, azért én még tartozok ezzel a bejegyzéssel. MiniMálna gurította egyébként hozzám.

Szerencse, hogy már régen olvastam a többiekét, így nem befolyásol semmi. Különben meg nem hiszek abban, hogy pár szó bármi újat elárulna rólam. Legalábbis tuti nem többet, mint amit egyébként is ki lehet olvasni a blogból - már az is sok. Akkor lássuk, koncepció és tervek nélkül, az első (legalábbis első számomra elfogadható :) ) asszociációim:


a = apa

á = álom

b = boldogság

c = cica (Frici)

cs = csoda

d = Dikti, azaz Dorka, ex szobatárs

e = egér (=> cica, Frici)

é = élet

f = Frici

g = google :)

gy = gyerekek, gyurma = meló

h = horgolás

i = ibolya

í = írás

j = játék

k = könyv

l = lét

ly = heLYesírás :)

m = muflon (egy tábla szerint van itt az erdőben, de megkérdeztem Valakit, és nem is :))) )

n = nő

ny = nyár

o = okoskodás :) :$

ó = óceán

ö = öcsém

ő = őz - idejár enni a kertünkbe, de nem bánjuk, úgyis vacak a termés a csemegekukoricán :)

p = Pétráá, azaz Petra, ex szobatárs


r = róka, aki mindig elvitte a tyúkjainkat

s = só - hadilábon állok vele, általában kifelejtem

sz = szerelem :)

t = Te (akárki is vagy :) )

ty = tyúk - mindig elvitte a róka a tyúkjainkat, azóta is szeretnék; talán majd ha nyugdíjas leszek

u = udvar

ú = út

ü = üveggolyó :)

ű = űr

v = világ

z = zene

zs = zsákbamacska :)



Meglepően nehéz volt összeszedni ezt a pár szót. :)
A golyókat pedig most kigurítom a gasztroszférán túlra, Pétráámnak és Attilának.

A képen látható üveggolyó története egyébként számomra fontos. A koliban szemben lakó fiúktól kaptam egyszer, ha jól emlékszem, névnapomra (vagy szüli). Elmondhatatlanul örültem neki. Olyan jósgömbös. :) Imádom őket, az egyik azóta Csóron polgármester, rá büszke vagyok, de mindegyik nagyon hiányzik! De jó is volt kollégistának lenni...
(Többször kéne a múlt hétvégihez hasonló találkozást szervezni - na jó, nem feltétlenül kell mellé falunap... :) )

Tadamm - sokadik visszatérés :)

.

Jól eltűntem.
Most meg jól visszajövök. Aztán ahogy ismerem magam, egyszercsak megint eltűnök, meg megint visszajövök... és így tovább, csoda tudja, meddig. :)

Igaza van T3vnek: ez egy gasztroEGOblog. Bevállalom. Különben is ez az, amiért mindig mérges vagyok magamra, mi a fenéért kell ennyi felesleges dolgot írni, épp elég lenne a recept, és kész. De erre úgysem vagyok képes. Akkor meg mindegy. Ventilláció, ahogy a mentálhigiénében mondanák. Kell is egy munka után már nagyon szociofóbiás pszichológusnak.
Nem magyarázom tovább.

Emellett újítások is várhatók, ha végre nem csak elméletben álmodozok, hanem meg is valósítom. Már írtam korábban, hogy kiadjuk a házunk alsó szintjét nyáron nyaralóknak. Az utazási iroda hollandjaiból viszont elegünk van (ezek nem is emberek, de komolyan... az még oké, hogy büdösek, dohányoznak, nem fürdenek, de amikor egy elvben mínusz egy hetes kisbabát (4 héttel született korábban, tehát igazából 3 hetes volt, mikor ideértek) hoznak el egy 20 éves autóval, az már mindennek a teteje... mi lett volna, ha valami baja van a babának???? aztán lehet, hogy csak maradiak vagyunk, és normális dolog egy ilyen csöppséget országokon át hurcolni...).
A lényeg, azt találtam ki, hogy a blogon jó helye lesz a "reklámnak" a lakáskiadáshoz. Majd megpróbálom nem zavaróan csinálni. Meg úgysem én vagyok az egyetlen ilyen, ott van Max is, aki szintén reklámot csinál a fagyizójának, és szerintem nagyon jól. Csak tudnám, mikor jutok el oda fagyizni...
Majd meglátjuk, ebből mi valósul meg, mindenesetre ha már leírtam, akkor motiváltabb vagyok a kivitelezésben is, mint ha csak dumálok és álmodozok.
Viszont ha ebbe belevágok, akkor tényleg csak úgy van értelme, ha rendesen csinálom a blogot. A következő egy év programját tekintve ez nem lesz egyszerű, de legfeljebb beveszem anyukámat társszerzőnek. Mostanában úgyis hozzám szokott kergülni... :)

A kép a múlt hétvégi csóri falunapon készült, Pétráával nagyon táncoltunk. Fergeteges buli volt. Gasztrovonatkozású hely a Csóri Csuka Csárda - amiről nem tudok mit mondani, mert nem mentünk be, de kívülről olyan csárda kinézete van, biztos a kaja is csárdás. A polgármester pedig a Csete, aki szemben lakott a koliban. Anyukája főzött nekünk ebédre töltött káposztát bográcsban (asszem azt), ami finom volt, csak nagyon sós. Meg másnap reggelire bundáskenyeret, amit ebédre ettünk meg, és ebédre rántott húst, amit bizonyos félreértések miatt nem ettünk meg, és így éhesen távoztunk.
Ezeket csak a gasztroblogság miatt írtam le, mégis legyen valami kaja vonatkozása ennek a posztnak. :)))


Remélem, senki nem olvasta végig ezt a sok bolondságot.
Nekiállok az elmaradásoknak.