Almás - búzapelyhes muffin

Már rég sütöttem muffint, itt az ideje. Anyukám meg mérges lesz, hogy folyton sütök. De ha egyszer muszáj?! Ha nem bírom ki?!

Nem eszerint a recept szerint szoktam muffint sütni, úgyhogy most izgulok, mi lesz a vége... Épp sül...
Szindbádéknál találtam ezt a receptet is. Tegnap este a kamrájukban böngésztem, és ennek nem csak az lett az eredménye, hogy kinéztem egy csomó receptet, hanem álmomban is ezek a receptek szerepeltek... Jajj!!! :)))
Feleztem az adagot, mert soknak tűnt, de így is sok lett, alig tudtam a 12 kis kapszliba beletuszkolni az egész masszát. Végül sikerült.

Elkészítés:
1 és negyed bögre lisztet tálba szitáltam, hozzáadtam egy bögre búzapelyhet (zabpehely nem volt otthon), meg egy-egy kiskanál sütőport és szódabikarbónát.
Egy kisebb tálba beleöntöttem háromnegyed bögre cukrot, egy pohár tejfölt, fél pohár olajat, egy tojást (kettő kellett volna, de csak egy volt itthon - talán nem baj). Ezt elektromos habverővel szép simára kevertem.
Az almát megmostam, daraboltam. Én nagy darabokban szeretem, mert akkor érezni, hogy van a sütiben. :) Tejfölöspohárnyi mazsolát megmostam, beáztattam.
Mindent összekevertem: lisztes keverék, tojásos keverék, alma, mazsola. Egy fél deci tejet kb még hozzá kellett öntenem, hogy összeálljon. Papírkapszlikba elosztva muffinsütőbe tettem. A tetejét megszórtam fahéjjal. Majd alacsony lángon szépen megsütöttem.
Finom lett.


Ugyanez a muffin egy későbbi alkalommal, mikor még a mókusnál is sikert aratott. :)

Hagymaleves

Sok recept alapján raktam össze ezt a levest, és azt kell írjam, hogy ütős lett... Amúgy a mindmegette össze hagymaleves receptjét átfutottam, no meg szindbádékat. Ez lett a vége:

Három hagymát megpucoltam, félbevágtam szeleteltem, olivaolajon megpirítottam. Közben adtam hozzá egy kanál cukrot, ettől szép piros lett, és meg is sóztam. Mikor megpuhult, felöntöttem négy pohár vízzel, beletettem egy leveskockát, egy csokor zöldfűszert (borsikafű, kakukkfű, két levél - még Firenzében szedett :) - babérlevél), reszelt szerecsendiót, frissen őrölt borsot és főztem. Mikor forrt, kivettem kicsit a levéből, hozzákevertem két-három kanál keményítőt, és visszaöntve besűrítettem vele. Közben kenyeret pirítottam, majd megdörzsöltem fokhagymával. No, ettől lett igazán ütős, férfias, csípős a leves, a fokhagymától :D. Ugyanis ezt a kenyeret vágtam kockákra, tálaláskor a leves tetejére szórtam, rá reszeltem a sajtot. De még a kenyérkockák előtt szórtam a levesre apróra vágott metélőhagymát és egy kis petrezselymet is.
Jó laktató lett! :)))

Tepsziskrumpli

Ismét egy nagyon egyszerű, nagyon hétköznapi, nagyonszeretem kaja. :) Ilyenkor, amikor az esték már hidegek, kölönösen jól esik. Apukám is nagyon szerette, és gyerekkoromban sokszor volt tepsziskrumpli őszi estéken vacsorára. (Persze, azt is hozzá kell tenni, hogy akkor valószínüleg azért, mert nagyon olcsó, minden a kertből-nagyszülőktől volt - és akkor nem nagyon tellett többre.)

Pár szem krumplit megpucoltam, vékonyra szeleteltem. Egy nagy hagymát megpucoltam, félbevágtam, szeleteltem. A tepsi alját megkentem egy kevés olajjal (aztán persze Anya azt modnta, jobb lett volna kacsazsír, legközelebb azzal lesz, úgy biztosan finomabb). A krumplit és a hagymát a tepsibe terítettem, és szalonnát tettem a tetejére. Ment a forró sütőbe.
Mikor megsült, és egy kicsit megpirult, tojást ütöttem rá, és addig sütöttem még, míg a fehérje megsült, de a sárgája még folyós maradt. Én így szeretem nagyon, de persze ez ízlés kérdése.
Kész!
Ja, igen! A sót más ne felejtse ki belőle!!! :)

Mousse au chocolate - csokihabkrémvagymi :)

Fogorvosnál voltam ma délután, vigyáznom kell még, nem ehetek akármit. Viszont nagyon éhes voltam... Ezt nem kell rágni. :) És már régóta szerettem volna ilyet készíteni, mert nagyon finom. Chili és Vaníliánál találtam az eredetijét. Egyszerű, és isteni...

Egy tábla Tibi étcsokit gőz fölött megolvasztottam, hozzátettem pár kanál tejszínt és három tojássárgáját. Egy kanál kávét is, mert épp volt anyáéból maradék lefőzve...
A három tojásfehérjét kemény habbá vertem, és a csokis masszát hozzákevertem.
Kész is. :)

Karalábés tészta

.Ez egy rém egyszerű kaja, és én szeretem. Ezzel nem sokan vannak így, azt hiszem, de nem baj. Egyébként ugyanúgy készül, mint a káposztás tészta: tésztát kell főzni sós-olajos vízben, a karalábét lereszelni, sóval, frissen őrölt borssal megpárolni, tésztát és karalábét összekeverni, kész. A lényeg a sok bors, és ha frissen őrölt, még jobb.

Ennél többet erről nem is lehet elmondani... :)

Narancsos görög aranytallérok ribizli lekvárral összeragasztva

.Azt hiszem, legáltalánosabb tetszést mégis talán ez a süti keltett. Nagy várakozással láttam neki a megsütésének, mert Péétráá odavolt a receptért. Ő kereste nekem, itt lelt rá.

Mikor kisült, és megkóstoltam, nagyot csalódtam. Ugyanis száraz volt, mint a fűrészpor, ráadásul ízetlen. Nem volt mit tenni, meg kellett tölteni lekvárral. És anya isteni ribizli lekvárja most is csodát tett... :)

Elkésztés:
Egy csésze vajat (annyi nem volt, úgyhogy egy része margarin, ráadásul nem is mértem, hanem egy kocka vaj, meg még valamennyi margarin) egy csésze porcukorral habosra kevertem, majd hozzákevertem két tojássárgáját. Hozzáreszeltem egy narancs héját és belefacsartam a levét, amibe szódabikarbónát tettem. Kb 60 dkg liszttel összedolgoztam, kinyújtottam és ki korongokat szaggattam belőle. Villával megmintáztam a tetejét, megkentem a tojásfehérjével és megszórtam szezámmaggal. 20-25 perc alatt sül szépre, közepes lángon.
Két tallérocskát ribizlilekvárral összeragasztottam.

Drága Fénynek annyira ízlett, hogy azt monta, ez lesz a lakodalmi sütijük a Péétráámmal (remélem, tényleg sor kerül erre...). :D

Csokis-mogyorós süti

Ezt a sütti Péétráám találta nekem itt.
Nagyon munkás süti.
Először a mogyorótöréssel szedtem szét az ujjaimat. Persze, ha az ember bolti, pucolt mogyorót vesz, akkor könnyű.
A következő a csokireszelés. Az ujjaim árán. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz csokit reszelni.
És utána a mogyoró megpirítása még hagyján, de össze kell törni. Először úgy gondoltam, bögrébe teszek egy keveset, mintha mozsár lenne, és abban töröm meg a húsklopfolóval. De nem jött be, csak az aljára tömörödött az összes pörkölt mogyoró. Azt a módszert fejlesztettem ki, hogy egyesével rácsaptam a mogyikra, azok beleragadtak húsklopfoló fogai közé, de ahogy onnan leszedtem, szerintem tökéletes méretbe omlottak szét. Ezt egy bögrényi mogyoróval megtenni nem kis ideig tart... :)))
Viszont, a süti megérte az elkészítésével járó kínszenvedést!!!

Elkészítés:
Egy bögrényi mogyorót megpirítok és összetörök. Egy tábla étcsokit (Tibi csoki volt most, 60%-os kakótartalmú, nem csúcs, de a Lindt-nél jóval olcsóbb, a bevonónál sokkal jobb) nagy lyukú reszelőn lereszelek.
2 bögre lisztet, 1/3 bögre kakaóport, fahéjat, sütőport és szódabikarbónát összekeverek egy tálban. Hozzákeverem a tört mogyorót. Egy bögre barnacukrot habosra keverek három tojással, majd hozzáadom a csokireszeléket. A lisztet és a tojásos-cukros masszát összekeverem, és az egészet kikent, kilisztezett őzgerinc formába öntöm.
10 percig sütöm közepes lángon, majd 35-40 percig kis lángon.
Az eredeti recept azt írja, hogy ekkor vegyem ki a sütőből, szeleteljem fel, és rácsra téve tegyem vissza pár percre, hogy ropogós legyen. Hát, nem tudom, lehet, hogy a késeink rosszak, de ezt nem lehetett szeletelni, mert morzsálódott. Úgyhogy három szelet után feladtam, és úgy döntöttem, marad így, és nem lesz ropogós.
Másnap reggel tökéletesen lehetett szeletelni, és senki nem reklamált, hogy nem jó így... :)))

Aszaltgyümölcsös-diós puszedli

.

Nekem ez a kedvenc sütim, és annak ellenére, hogy nem készül el olyan egyszerűen és gyorsan, mint mondjuk egy muffin, ráadásul drága alapanyagok kellenek hozzá, sütök ilyet néha. Ha sok sütire van szükség, akkor megéri, mert kiadós és garantáltan elfogy. (Ha rajtam múlik, akkor biztosan. :) )

Elkészítés:

Fél kiló barnacukrot (én most csak bio nádcukrot kaptam, igazi barnacukorból készítve barnább lesz a tésztája...) három tojással krémesre-habosra keverek, majd hozzáreszelem egy citrom héját, és belefacsarom a levét. (Ez a krém így önmagában is isteni! :) Nem megenni mindet, mert nem jut a sütibe!!!)
Fél kiló liszthez szódabikarbónát keverek, őrölt fahéjat, szegfűszeget és gyömbért. Hozzákeverem a liszthez a korábban összeaprított aszalt gyümölcsöket (most szilva, barack, alma és körte volt benne. Az eredeti recept szerint nem kell sok, de én annyit teszek bele, amennyit csak tudok. A durvára vágott dióból úgyszintén (olyan 4-5 marékkal).
A lisztes aszaltgyümölcsökre ráöntöm a tojásos-cukros keveréket, és jól összedolgozom. Egy órát pihentetem.
Pihenés után deszkára teszem, és még egy kis lisztet szoktam hozzágyúrni, mert ragad... Kb 3 cm átmérőjű rudakat formázok a tésztából, két cm vastag tallérokat vágok belőle, majd azokat gombóccá formázom, és kicsit ellapítom a két tenyerem között. Így kerülnek a tepsire, majd a sütőbe. Közepes lángon szép barnára sütöm.
Mikor megsült, 3-4 evőkanál mézet összeforralok pár evőkanál vízzel, és a puszedlik tetejét ezzel kenem meg. Míg megszárad, rácsra teszem.
Első nap kicsit kemény, de gyorsan megpuhul.
És nagyon finom, szerintem...

Tipp: Minél nagyobb darabokban van az aszaltgyümölcs és a dió, annál jobban érvényesül a sütiben.
A recept egy régebbi Nők Lapjából származik.

Sütik a Piranha Kupára

.

Ígéretemhez híven kisebb hadseregnyi sütit sütöttem a Piranha Kupára a vízihokisoknak (és persze a Pécsi Egyetemi Rádió népszerű főszerkesztőjének is tettem félre belőle, bár nem tudtam személyesen átadni, és ez nagyon bánt, még az élő adásból telefonon felhívás is csak kicsit enyhít a megbántottságomon...). Azt hiszem, sikere volt a sütiknek, bár hogy melyik az abszolút nyerő, azt nem lehetne eldönteni. Van, akinek ez ízlett jobban, van, akinek az.
Nemsokára leírom mindegyik receptjét is külön-külön, addig is itt egy kép az összesről.
Akármilyen sok lett is, azért elfogyott... :)

Almáspite

No, ez nem lett olyan szép, mint amilyen finom... Megint úgy jártam, hogy nem volt időm szép képet készíteni, mert mikor kész lett, és kivettem a sütőből, már itt is voltak értem, és mentünk bulizni. Felvágni is csak ott tudtam. Fényképezni is csak azután, hogy egyszer már körbekínáltam. Viszont ami jó hír, hogy majdnem mind elfogyott, pedig előtte iszonyúan sokat ettünk már...
Anya mindig ez alapján a recept alapján szokott almáspitét sütni, kicsit bonyolultabb lehet, mint más receptek, de nagyon finom! Sajnos szeletelni nehéz szépen, mert nagyon leveles lesz a tésztája, de ezt senki nem bánja az után, hogy megkóstolta (legalábbis remélem).

Elkészítés:
35 dkg liszthez egy csomag sütőport adtam, majd egyharmad-kétharmad arányban elosztottam. A kisebb részt összegyúrtam egy kocka rámával (250 gr), és félreraktam. A nagyobbik részhez egy csomag vaníliás cukrot, 5 dkg porcukrot, két tojást és fél deci tejet adtam, és azt is összegyúrtam.
A vajas (mert az eredeti receptben vaj van, abból biztosan sokkal finomabb lenne...) tésztát ujjnyi vastagra nyújtottam, majd a tejes tésztát is, és a vajasra helyeztem. Ezután kb 8-szor kell hajtogatni, nyújtani, hajtogatni, nyújtani. Végül a tepsi szélességének duplájára nyújtottam, kettévágtam. Felét a tepsibe tettem, daráltam rá két marék diót. Erre jött az almatöltelék, rá három marék dió. A tészta másik részét a tetejére tettem, megszúrkáltam villával, megkentem tojással, és megszórtam durvára vágott dióval. Viszonylag magas tűzön sütöttem, míg szépen megpirult.
Almatöltelék:
Az almákat lereszelem, és egy lábosban felteszem főni. Közben adok hozzá egy kevés cukrot (attól függ, milyen édes az alma eredetileg), és sok fahéjat. Főzöm. Közben megmosott, beáztatott mazsolát is teszek bele. Mikor kicsit elfővi a levét, akkor jó.
Ha kevésbé leves almánk van, akkor nem kell megfőzni, csak cukorral, fahéjjal, mazsolával keverve a tésztára tenni.

______________________________________________________

Itt van Péétráától a krokodil:

Azért kaptam, mert azt álmodtam, hogy egy tó partján sétálok késő este, és tele volt krokodilokkal, és nem bántottak senkit, de én megijedtem, és szaladtam fel a dombon, és ott jött velem szemben a pesti vizihokis csapat, és megnyugodtam...
No, ennyi publikus...
Ja, hétvégén Piranha kupa, és én már nagyon várom!!!
(Majd sütök valami finomat a srácoknak!) :)

Gesztenye

Ez nem is recept, de úgy gondoltam, mégis beírom ide. Egyrészt mert tudom, hogy többen is szeretnének sültgesztenyét enni, legalább képet lássanak. Másrészt mert tudom, hogy vannak, akik nem tudják, hogyan lehet jó gesztenyét sütni.
Persze, nem mondom, hogy ez most jó lett, de ez gesztenyefüggő is. Van, amelyikről könnyen lejön a héja, erről pl. nem könnyen jött.
A szerintünk jó módszer (persze ahány ház, annyi szokás):
A gesztenyékre X bevágást kell vágni - jó éles kés kéne, ami itthon nincs, így ez elég nagy munka. Egy ezer éves tepsiben szoktuk sütni, sütés előtt egy kis vizet öntünk a gesztik alá, hogy ne száradjanak ki nagyon. Utána már csak meg kell sülniük.
No nálunk ez az, ami nem megy. Mert ahogy kb jó, rögtön rohangálunk a sütőhöz, és kiveszünk pár szemet megkóstolni. És ez megy jódarabig, míg végül nem bírjuk tovább, és kivesszük - persze még nem ropogós. Ez a képen látható állapot. Aztán ahogy esszük, rájövünk, hogy még sülnie kéne, és megy vissza a sütőbe kicsit. Közben akkor megint rohangálás. És végül még mindig sületlen, mikor mindezt megunjuk, és mindet megesszük. Persze, nem úgy kell érteni, hogy nyers, csak nem az a ropogós. Olyanra csak ritkán kerül sor - ha valamiért elegendő időre felejtjük bent a sütőben...
Nagyon szeretjük, jó kis őszi esti nasi - a sütőtök mellett, de az majd később.

Gombás rakott tészta

Erre a tésztára most különlegesen büszke vagyok, mert az öcsém azt mondta: FINOM! Így, kimondta. Pedig ilyet még soha nem tett, max kétszer vett abból, amit főztem, de még soha nem dícsérte meg...
Egyébként elég gyakran készítek ilyet, vagy hasonlót, kis változtatásokkal. Ez az a fajta kaja, amire az öcsém azt mondja, ÉTEL, és hajlandó megenni.
Pont jó hozzá az eltett paradicsomlé. Most eredetileg lazagne-t szerettem volna csinálni, de közben rájöttem, hogy nincs itthon hozzá való tészta. De oly nagyon nem estem kétségbe, mert végül is majdnem mindegy, milyen tészta is van a szósz között. Persze, csak majdnem, de ha ló nincs...

Elkészítés:

Vizet teszek fel forrni a tésztának.
Hagymát vágok apróra, olajon üvegesre párolom; most tettem hozzá egy kis zöld és piros paprikát is, majd egy kis csípős örölt pirospaprikát (már ősz van, jól esik a csípős, felmelegít). Ráteszem a darálthúst és megpirítom, majd megy rá a gomba is. Megsózom, borsozom, vegetázom. Mikor a gomba összeesett kicsit, hozzáöntöm a paradicsomlevet. Ez így elforrdogál, közben teszek hozzá friss borsikafüvet. Mikor besűrűsödik kicsit, akkor kész.
Közben a lobogó vízbe kis olajat öntök, meg sót, és megfőzöm benne a tésztát.
Szintén közben besamelt készítek: egy kis olajon lisztet pirítok, felöntöm tejjel, amitől besűsűsödik. Közben egy hirtelen ötlettől vezérelve fogtam három gerezd fokhagymát és belenyomtam azt is, meg egy kis vegetát. Végül ettől és a csípőspaprikától lett ez ma nagyon finom... (legalábbis nekem nagyon ízlett)
Mikor minden kész, egy jénaiba teszek egy kis tésztát, rá egy adag paradicsomszószt, arra besamelt, megint tésztét, és így tovább. A tetejét reszelt sajttal megszórom, és megy a sütőbe pirulni.

A fénykép ebben a stádiumában készült, mert tartottam attól, hogy később nem lesz idő ilyesmire, és így is lett. Sőt, megpirulni sem volt ideje, mert az öcsémék (egy haverjával) már meg is terítettek, és az asztalnál ülve várták. :) Aki ismeri az öcsémet, az tudja, hogy ez elég szokatlan viselkedés a részéről... :)))

Máglyarakás

Azóta szeretnék máglyarakást készíteni, mióta leszedtem az almát. Csak valahogy sosem jött össze: vagy nem volt idő, nem voltam itthon, vagy anya főzött. Igazából ez sem a legjobb időzítés, mert most meg magamnak csinálom, mire anya hazajön, én már itthon sem leszek, az öcsém meg csak holnap... Végül is eláll, bár igazán frissem finom. Ha egyáltalán finom lesz... Most még épp a sütőben sül... Csak gondoltam, addig is hasznosan töltöm az időmet, és megírom előre a posztot. Aztán lehet, nem lesz hozzá kép, olyan borzalmas lesz... :))) Csak nem!
Elkészítés: A mazsolát megmostam, beáztattam. Pár deci tejbe négy tojássárgáját tettem, meg ízlés szerint cukrot (bocs, hogy soha nem mérek semmi...) és egy citrom reszelt héját. Összekevertem, belekarikáztam pár kiflit (na jó, ment hozzá zsemle is, mert csak 2 db kifli volt a boltban...). Az almát kimagoztam, vékony szeletekre aprítottam, majd fahéjas cukorral összekevertem. Rengeteg diót daráltam.
Egy jénait kikentem vajjal, beletettem a dió egy részével összekevert kiflit, megszórtam mazsolával. Rátettem az almát, szintén dióval keverve, tetejére mazsola, megszórva dióval. Most sül egy darabig...
Mikor megpirult egy kicsit, a tojások fehérjét kemény habbá vertem, két kanál baracklekvárt kevertem hozzá, és a tetejére tettem. Mérsékelt tűzön sütöm, míg a fehérjehab megpirul. És mindjárt tálalom magamnak! :)

Amíg még ilyen gyönyörű idő van: TERASZ! ;)

Reggeli tojáskrémes szendvics

Reggel nagyon jó hírre ébredtem :). Remélem, a nap így is folytatódik, Péétráám, kitartás, és el ne aludj!!! Lelkes mosolygás!!! :)

Anya két, még langyos főtt tojást hagyott a konyhaasztalon, és bár nem szoktam reggelizni, csak sok gyümölcsöt, a nagy adag szőlőm után csak nem hagyott nyugodni az a két tojat. Gondoltam, megeszem, mielőtt megromlana. És hiába próbáltam ellenállni, nem tudtam.
(Én nem értem, mostanában egyfolytában éhes vagyok, és bár minden ősszel így van ez, mindig meglepődök és próbálok küzdeni ellene, mert csak jönnek fel a kilók. Persze, a téli hideg ellen védekezni kell valamivel, és én már most fázok, de inkább felvennék négy pulcsit, mint pár plusz kilót. Mindegy, elhatározás ide, elhatározás oda, hogy most nem zabálok ősszel, valahogy soha nem sikerül betartani. Eddig még hagyján volt, na de most, hogy már nem is sportolok, nem tudom, mi lesz... Lehet, hogy mégiscsak rászokok a futásra (brrr...)...)
Vissza a tojásokhoz: először gondoltam, csak úgy magukban megeszem őket. De sajnos nem vagyok oda a tojásért, és eszembe jutott, hogy drága Diktink tojáskrémet szokott magának gyártani. De hogy hogyan, azt nem tudom - gyanítom, hogy majonézzel, de azt én naggggyon nem szeretem.
Lesz ami lesz alapon villával összetörtem a tojásokat, egy kanál mustárt tettem hozzá, aztán úgy nem volt olyan jó, akkor ment még bele egy kanál tejföl, aztán egy kis só, frissen őrölt bors, pár szál aprított petrezselyem. Hát így még mindig nem voltam oda érte, de ha már megcsináltam, gondoltam, csak megeszem. Betettem egy szelet kenyeret a pirítóba, és míg pirult, leszaladtam friss, harmatos paprikáért a kertbe. Aztán krém kenyérre, rá paprika, szál petrezselyem, másik kézbe bourbon vaníliás zöld tea, és kiültem velük a napsütéses erkélyre.
Hmmm... ahhoz képest, hogy azt hittem, nem lesz finom, az! Sőt! De lehet, hogy csak a napsütés és a jókedv miatt... :)

(Jajj, de most aztán irány tanulni...!!!)

Vodka - Pétráámnak ajánlva ;)

Ezt most találtam, és úgy gondoltam, én is reklámozom kicsit, mint a kollega. Igazán kíváncsi vagyok, milyen lehet. No, ez persze nem jelenti, hogy a közeljövőben ki fogom próbálni - sőt, kicsi a valószínűsége, hogy valaha is. De ha mégis, akkor csakis veled, Péétrááám!!! Ha jó láttam, japánul is reklámozzák a termélket, úgyhogy Kölköm, vigyázz vele!!! Még a végén ilyennel itatnak majd valami tanszéki karaoke bulin, és folyékonyan fogsz japánul énekelni! Te jó ég, mi lesz akkor... :)))

Linzerkoszorú

A mai másik süti linzerkoszorú. Vagy nem is tudom, hogy hívják. Nem találtam meg a receptet, amiből anya szokta sütni, így a Lajos Mari: Sütemény és torta könyvből a felemás tésztáját csináltam meg, csak nem felemásra, és abból szúrtam ki a linzerkarika-formákat.
20 dkg margarint, egy bögre cukrot, két és fél bögre lisztet, két tojást, egy sütőport, egy csomag vaníliás cukrot, és egy csepp citromlevet összegyúrtam. Kinyújtottam vékonyra, kiszúrtam belőle a formákat, sütőpapírral bélelt tepsiben kisütöttem (közepes lángon, kb 10 perc). A felülre kerülő lyukas koszorúcskákat még sütés előtt megkentem tojással, és durvára vágott dióval díszítettem. Mikor kisült, savanyú lekvárral (anya isteni ribizlilekvárja) ragasztottam össze a két felet.
Nagyon finom lett, bár úgy gondolom, ez egyedül a lekvár érdeme, több múlik rajta, mint bármelyik másik hozzávalón.

Almatorta

A héten leszedtem az almát - lett pár ládával, ilyenkor az ember hálás a kertnek, mert ez sokkal finomabb, mint a bolti. És idén gyönyörű, egészséges (ahhoz képest, amilyen lenni szokott, de nincs is annyit permetezve!). Remélem, szép is marad, bár valószínűleg azért elég gyorsan elfogy.
Ma anyának a választás miatt dolgoznia kellett, így nekem kellett gondoskodnom az öcsikémről (persze, nem kell igazán, 23 évesen már tud magáról gondoskodni, csak anya ezt nem így gondolja). Így végre az enyém volt a konyha. Mivel tegnapról volt maradék, csak sütit kellett sütnöm. Nálunk minden hétvégén többféle süti is van, hogy legyen mit vinni a koliba (most már csak az öcsémnek). Legszívesebben almáspitét sütöttem volna, mert van egy isteni receptünk, de az öcsém megvétózta. Az almáról viszont nem szerettem volna lemondani. Almatorta lett a vége. Még gyerekkoromban ettem nagyon finom almatortát: az általános iskolai németcsoporttal sütöttük a tanárnőnél egy bulin. A receptet sajnos nem tudom, és ez sem az, nem is olyan finom, de azért megteszi. Részben ez alapján készítettem, de nem egészen.
10 dkg margarint, fél bögre cukrot, egy csomag vaníliás cukrot habosra kevertem, két tojást tettem hozzá, tovább kevertem, majd egy bögrényi lisztet (ebből két kanál keményítő volt, a liszt fele rétes) és egy kis sütőport szitáltam és kevertem a cukros masszához. Ezt tortaformába öntöttem, és szépen kiraktam almával, A közepébe díszítésképp két szem szilva is került. Kis lángon sütöttem tűpróbáig. Nem rossz süti, de nem túl sok... :)